[ Pobierz całość w formacie PDF ]

már jól vagyok. De ki lovagolt el az imént, csak nem Bergen doktor?
- De igen, Lia.
- Hová megy ilyen késQn? - Odalent akar éjszakázni, hogy reggel
idejében kezdhesse a munkát, szükség van rá. Olyan sok a dolga,
hogy néhány napig nem is fogjuk látni.
A lány feléje fordította az arcát, melyet megvilágított a hold, és a
férfi láthatta, milyen csalódott.
- ErrQl nekem nem is szólt semmit papa.
- Nem tudhatja, hogy ennyire érdekel téged. Egyébként is-csak
most beszéltünk róla, csak most döntöttük el. De hát nem olyan
fontos, hogy lent marad pár napig.
Aggódva figyelte a lányát e szavaknál.
- Dehogynem, papa, fontos, hiszen olyan szívesen beszélgetek
vele! - Kis cserfes! Nem elég társaság neked Volkner kisasszony és
én? A lány átölelte, és a mellére hajtotta a fejét.
- Ó, papa, olyan szép minden, mióta itt van Milde és Bergen
doktor! A férfi megsimogatta a haját.
- Még ennél is szebb lesz, gyermekem. JövQre elmegyünk
Németországba. Volkner kisasszony addig itt marad. Bergen
doktornak persze hamarabb el kell mennie.
A lány felsóhajtott.
- Muszáj elmennie? - Igen, kicsim.
- Nekem sokkal jobb lenne, ha itt maradna, és soha nem hagyna
el bennünket, és persze Milde sem.
E vágyakozó szavak hallatán kimondhatatlanul elnehezült a férfi
szíve.
- De kicsim, hogyan gondolod? Bergen doktor talán hamarabb
elhagyja Subraját, mint gondolnánk.
- Addig nem, míg nincs kész a csatorna.
- Talán hamarabb is, ha fontosabb megbízást kap.
A lány hirtelen feléje fordította a fejét, és ránézett. Riadalom ült a
szemében.
- Ó, nem, nem szabad hamarabb elmennie, nem engedjük el,
papa, te nem hagyod! - tört ki belQle elfulladt hangon.
- De Lia, nem tarthatjuk vissza. Nem fog neked hiányozni,
meglásd. Talán valamivel korábbra tesszük az utazást.
A lány élénken helyeselt.
- Igen, papa, együtt utazunk vele. Az lenne a legjobb.
Éppen ideje, hogy a mérnök elhagyja Subraját, gondolta Péter
Hagenau gondterhelten. De még mielQtt válaszolhatott volna, Milde
lépett ki a verandára a szobájából. P sem tudott aludni, és nehéz
szívvel látta ellovagolni Rudolf Bergent. Aggódott Liáért, azért jött
ki.
- Itt van, Lia? - kérdezte halkan.
Lia otthagyta az apját, és gyorsan feléje indult.
- Igen, Milde, beszélgettem még egy kicsit a papával, mert nem
tudtam aludni. Talán ön sem tud? Milde csak most vette észre a
házigazdát.
- Csak hangokat hallottam, mert még nem aludtam. Bocsásson
meg a zavarásért, azonnal távozom.
- Nem, nem zavar, Volkner kisasszony. Vigye be, kérem, Liát,
aludnia kell.
- Képzelje, Milde, Bergen doktor épp az imént lovagolt el!
Holdfényben megy le a hegyrQl, hogy korán reggel el tudja kezdeni a
munkát. Mintha ennyire sürgQs lenne az a csatorna! Hiszen nem
emelkedik már a víz.
Milde kérdQn nézett Péter Hagenau arcába.
Az lopva intett neki, és ugyanazt a magyarázatot adta, mint
Liának. Milde úgy tett, mintha elhinné, és egészen természetesnek
tartaná, hogy Bergen még lelovagol ilyen késQn. Persze tudta, miért
kellett a mérnöknek elhagynia a házat, és fájt a szíve érte is, és Liáért
is.
Lia tehát elköszönt az apjától, hogy bemenjen a szobájába. Milde
habozott még egy ideig, és nyugtalanul nézett a házigazdára.
Az lehajolt hozzá.
- Gondoskodjék róla, hogy Lia ne menjen le holnap! Bergen
doktor holnapután reggel indul a kaucsukgQzössel. Lia nem
találkozhat vele.
A lány döbbenten nézett kQkemény arcába.
- Nem lehetne másképp? A férfi összeszorította a fogát.
- Ne akarjon ön is meglágyítani! Így kell lennie, és ennek legfQbb
ideje.
- Csak egyet áruljon el! Még mindig azt hiszi, tudta, hogy Lia
anyja volt a nagynénje? - Nem, már nem hiszem azt.
- És mit szólt hozzá, amikor megmondta neki? - Nem mondtam
meg neki. Nem tudja, milyen szerepet játszott a nagybátyja az
életemben. Azt hiszi, azért küldöm el, mert nem akarok szegény vQt.
- Miért akarja, hogy ilyesmit gondoljon önrQl? Nem lenne jobb
megmondani neki az igazat, amiért elkergeti? A férfi megvonta a
vállát.
- Nem mindegy, mit gondol rólam? Meg akarom óvni a
gyermekemet a szenvedéstQl, semmi egyéb vágyam és gondolatom
nincs. Nos, jó éjszakát, Volkner kisasszony, menjen be, hqvös az
éjszaka.
Ügyeljen Liára, míg el nem megy a kaucsukhajó! A lány némán
fejet hajtott, és menni akart. Akkor a férfi utánaszólt: - Volkner
kisasszony! - Parancsol, Hagenau úr? - Ugye, kemény, szqkkeblq
embernek tart? A lány sóhajtva megrázta a fejét.
- Ó, elég jól ismerem már ahhoz, hogy tudjam, ön is szenved a
keménysége miatt. Lehetne még egy kérésem az üggyel
kapcsolatban? - Mondja! - Kérem, engedje meg, hogy írjak pár sort
Bergen doktornak, amelyben közlöm vele, miért kergeti el.
- Miért tenné ezt? - Nem akarom, hogy rossz véleménnyel legyen
önrQl - tört ki MildébQl.
A férfi arca megrándult. Megfogta a lány kezét.
- Bántja önt, ha valaki rosszat gondol rólam? - Igen - mondta a
lány, és elvörösödött.
- Miért? - Mert nem érdemli meg.
A férfi habozott egy pillanatig. Majd gyorsan azt mondta: - Jó,
akkor írjon neki, ha ez megnyugtatja önt. Talán...talán akkor majd Q
is belátja, hogy kénytelen voltam ilyen kemény lenni hozzá.
E szavakat követQen gyorsan bement a házba, mintha attól félne,
hogy további engedményekre kényszerül.
Milde lassan elindult Lia szobája felé. A lány egy heverQn
feküdt, és tágra nyílt szemmel nézett a belépQre.
- Nem borzasztó, Milde, hogy most napokig nem látjuk Bergen
doktort? Milde megsimogatta a haját.
- Igen, Lia, nagyon sajnálatos, de nincs mit tenni, ha odalent
szükség van rá.
Lia hirtelen felugrott. Hevesen átölelte Milde nyakát.
- Van mit tenni! Jó ötletem támadt. Lelovagolhatnánk hozzá
mindennap.
Milde szorongva nézett a kérlelQ szemekbe.
- Nem, Lia, jobb, ha távol maradunk tQle, amíg elvégzi a
legfontosabb munkákat. Annál gyorsabban elkészül velük. -
Mildének olyan érzése támadt, mintha elárulna egy szeretQ szívet.
Lia nagyot sóhajtott.
- Ó, nem fogom kibírni, hogy ne lássam Qt olyan sokáig!
Legalább este feljöhetne, akkor úgysincsenek ott a munkások.
- Valószínqleg még a terveken kell dolgoznia. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • projektlr.keep.pl